Víztisztító berendezések összehasonlítása
A víztisztítókat elsősorban az alkalmazott szűrési eljárás alapján lehet összehasonlítani, amely eljárás meghatározza a kapott tisztított víz típusát, ízét, ásványi anyag tartalmát.
1. Az ozmózis szűrése eljárás elvén működő készülékek mindegyike ozmózis vizet állít elő, amit sokan desztillált jellegű vízként emlegetnek, tekintettel, hogy az esszenciális ásványok is eltűnnek a tiszta vízből. Ennél a tisztítási folyamatnál mechanikusan távolítja el a membrán a parányi 0.0001 mikron nagyságú résméretek segítségével a szennyeződéseket. Az egyik leghatékonyabb, néha háztartásokban is használt szűrési technológia. Jelentős hátránya azonban, hogy a vízben természetesen előforduló ásványi anyagok is kikerülnek a tisztított ivóvízből (kalcium, nátrium), ezért ezeket az anyagokat vissza kell pótolni, hogy koncentrációjuk elérje az előírt minimum szintet (50 mg/liter) és ivóvízként lehessen azt fogyasztani.
A fenti tisztítási folyamat sokán a víztisztító berendezések jelentős mennyiségű hulladék vizet termelnek,1 liter tisztított víz előállítása során 3-4 liter víz megy pocsékba, amely víz hasznosítás nélkül a szennyvízvezetékbe kerül.
Érdekesség: Egy átlag négy fős háztartásban szükséges napi 6 liter tisztított víz (1,5 liter/fő) előállításához 6x4 = 24 liter hulladék víz keletkezik, amely éves szinten közel 9 köbmétert jelent. (24x365)
Jelentős hátránya a fenti eljárásnak, hogy az ozmózis víztisztítás nagyon lassan megy végbe ( percenkén 1-1,5 dl víz készül ), ezért a kezelt vizet a berendezéshez tartozó tartályban tárolják, ami a legjobb hely a mikroorganizmusok ( baktériumok, gombák ) számára, ezért ott rendszerint el is szaporodnak és túllépik a határértéket.
2. Az aktív szén jellegű szűrés hagyományosabb formája az ivóvíztisztításnak, remekül alkalmas a csapvizünkben ténylegesen megtalálható méreganyagok megkötésére / kiszűrésére, mialatt a hasznos ásványi anyagok 95-99%-a megmarad a tisztított vizünkben is.
Ez a tisztítási folyamat sem tökéletes, ugyanis ha a szűrőbetétet nem cseréljük le időben - ami kb. 4-5 hónapot jelent -, akkor a korábban megkötött méreganyagok visszakerülhetnek koncentráltan a készülékből az ivóvizünkbe. A baktériumok pedig elszaporodhatnak a számukra táplálékul szolgáló betétben.
3. Ezért a minőségi víztisztítók egy része ma már újabb szűrőbetét technológiát alkalmaz, amelyekben a betét az élettartam / telítődés után sem engedi vissza a méreganyagokat az ivóvizünkbe, legfeljebb nem tisztítja tovább azt. A baktériumok elleni védelemre pedig rend szerint az ezüst tartalom ad megoldást.
A szűrés hatékonysága az ilyen betéteknél nagyon széles, így a klór és származékai, nehézfémek és minden további esetleges kockázatot jelentő szennyeződés eltávolításra kerül.
A víztisztító berendezések összehasonlítása során jól látható, hogy a komplikáltabb eljárás (lásd ozmózisos) nem feltétlenül a jobb megoldás. A hazai és európai ivóvíz helyzetet alapul véve pedig egyértelmű, hogy az aktív szén jellegű szűrés mindenképpen megfelel a hálózati víz megtisztítására, klórtalanítására. Az ozmózisos eljárást pedig célszerű a sós tengervíz megtisztítására alkalmazni, tekintettel, hogy arra lett kifejlesztve.